2015. március 23., hétfő

Kétarcú Rio de Janeiro

Rio de Janeiro. Nemcsak a fociról, a kávéról és a karneválról szól, hanem a drogokról, bűnözésről, szegénységről, és a rendkívül kiterjedt prostitúcióról.
Nem véletlenül mondják, hogy Rio de Janeiro abszolút az „ellentétek városa”, hiszen pontosan a Rocinha (a gettó) mellett fekszik a város leggazdagabb negyede, a Gavea, amelynek házait és makulátlan kertjeit riasztók és elektromos kerítések védik.
Riót a világ 7 csodája közé sorolják, és a város mintha valóban rendelkezne a mennyország minden kellékével. Őserdővel borított hegykoszorú veszi körül, mely az azúrkék tengerből emelkedik ki, a fehér, homokos tengerpartot pálmafák sora szegélyezi. Rengeteg a modern felhőkarcoló, hatalmas, városnyi házak emelkednek a magasba, a város körül húzódó hegyláncokon pedig gyönyörű, fantasztikus gazdagságú és szépségű luxusvárosok épültek. Rióban azonban szegénynegyed is található, A Morro lakói minden évben egyszer, karnevál idején birtokukba veszik a várost - Rio ilyenkor színes, tarka színpaddá változik, utcáin fantasztikus ruhájú álarcosok járják vad táncukat.
A karnevál Rió legnagyobb eseménye, amely emberek százezreit vonzza a világ minden tájáról. Az ünnepségek 4 napon keresztül folynak, szombaton veszik kezdetüket és kedd este érnek véget.
Rio de Janeiro önálló városállam, kormányzói rangú államfővel az élén, saját parlamenttel, állami jellegű közigazgatással. Rio Sao Paulo mellett Brazília legnagyobb ipari és kereskedelmi városa, az ország, de egyben a kontinens leghatalmasabb kikötője. A turisták egész éven át, a világ minden részéről özönlenek, hogy megcsodálják szépségét, és nem utolsósorban sütkérezzenek a pompás Copacabana strandján.
A falak mögött
Rió az ellentétek városa. Az utca egyik részén egy szupergazdag csemetéknek fenntartott magániskola, havi 1000 dolláros tandíjjal, 5 méterrel távolabb pedig már az életükért küzdenek a srácok, és ahol ha néha lőnek, akkor az eltart pár napig, és tűzszünet van a sulikban. Rocinha. Nyomornegyed. 95 hektáron terül el, lakosságát tekintve 72 458 ember lakja. Jelképpé a Cukorsüveg-hegy lábainál elhelyezkedő színes házai miatt vált. A rendőrség szerint éveken keresztül ez a terület kábítószer-elosztó központként működött.
Annak ellenére, hogy egy látogatás a Rocinhában nem számít veszélytelen vállalkozásnak, rengeteg utazási iroda csábítja a külföldi turistákat, hogy egy „városi szafari” kirándulás során saját szemükkel vethessék össze a favelában tapasztalható mérhetetlen szegénységet a város többi fényűző kerületének képével.
Ellentmondásos vélemények léteznek ezekről az ún. "gettóturizmusokról". Sokan úgy vélik, hogy ez egyfajta "bátorságpróba", az odalátogatók lencsevégre kapják az ottélőket, hogy aztán otthon azzal hencegjenek, merre is jártak. Mások szerint azonban felnyítja az emberek szemét a szegénységre, hiszen a látottak után sokan vállalnak önkéntes munkát vagy hajlamosabbak lesznek az adományozásra.
Nemrégiben a brazil kormány rajtaütést szervezett néhány riói gettón. A sikeres műveletet követően a riói kormányzó, Sergio Cabral úgy nyilatkozott, hogy az itt élő közösségeket kimentették a kábítószerkereskedők hatalma alól. Hozzátette, jelentős beruházásokat terveznek a favelákban, annak érdekében, hogy az itt élők békében és méltóságban folytathassák életüket.A kormány 2008-ban elkezdte a szervezett bűnözés felszámolását a nyomornegyedekben, tekintettel az idei ifjúsági világtalálkozóra, a 2014-es labdarúgó világbajnokságra és a 2016-ban esedékes nyári olimpiai játékokra. A tervek szerint 2016-ig mintegy 40 nyomornegyedben számolják fel a bűnözést. Emellett természetesen szükség van közművesítésre, iskolák, szociális struktúrák létesítésére, munkalehetőség teremtésére is, hogy a barakknegyedek Rio de Janeiro szerves részét alkothassák. És pontosan ez az, amit a tisztogatási akcióba bevont három favela - Rocinha, Vidigal és Chácara do Céu - lakossága vár, hogy az utcákon a rendőrség vegye át a fegyveres bandák helyét.
Prostitucio
Brazíliában a prostitúció legális, a lányok szépek, és rendkívül olcsóak. Nincs min csodálkozni tehát, amikor Brazíliát a szexturizmus paradicsomának is nevezik. Annál is inkább a foci-vb idején, amikor is mintegy 4 millió szurkoló érkezik az országba.
A Joj televízió hírportálja szedte össze a brazíliai prostitúciós "iparág" legelképesztőbb tényeit:
1. Olcsó, olcsóbb, Brazília. Így is lehetne fokozni az örömszerzés "napszámosait", hiszen elképesztően alacsony egy menet ára. Egy óra szex kb. 5 dollárba kerül, ami pedig nagyjából 3,7 eurónak felel meg.
2. A legnépesebb dél-amerikai országban a prostituáltak is a legtöbben vannak. A becsült számuk is lélegzetelállító: 1 millió.
3. Angollal az "ügyfelekért". A prostituáltak egy része komolyan készült a foci-vb-re, többek között azzal is, hogy 8 hónapos angol nyelvtanfolyamot látogatott. Ha kommunikálni tudnak angolul, akkor könnyebben tudnak az árról vagy a szexuális praktikákról "tárgyalni".
4. Semmilyen módon nem szabályozzák a prostitúciót. A nőknek nem kell orvosi igazolást szerezniük, és nyilván nem szükséges hozzá semmiféle "képzettség" sem. Ugyanakkor hozzájárulhatnak a nyugdíjalaphoz, hogy jobb feltételekkel vonulhassanak nyugdíjba.
5. Bár a gyermekprostitúció tiltott, az ezt a területet jellemző statisztika rendkívül szomorú. Mintegy 250 ezerre becsülik azon gyerekek számát, akik a szegénység, éhezés miatt prostitúcióra kényszerülnek.A brazil rendőrség adatai szerint kétszázötvenezer kiskorú kényszerül prostitúcióra Brazíliában. Félő, hogy az iparág komoly lendületet vesz a futballvilágbajnokságra várt, nagyjából hárommillió turista miatt – holott a helyzetet a jelenlegi méretekben sem tudják kezelni a hatóságok – például azért, mert olykor az egyetlen ellenérdekelt fél maga a gyerek. nem az viszont a szülő, és maga a hatóság sem.
- Időről időre valaki értesíti a hatóságokat. De ezek az ügyek nem mennek végig, és eredménytelenül zárulnak. A nagy halakat soha nem büntetik meg – mondta Ana Isabel Cabral, a brazil kormány által indított figyelemfelhívó kampány egyik felelőse. – Meglehetősen férfiközpontú, macsó társadalomban élünk, a szexuális kizsákmányolást sokan nem tekintik bűnnek
A focivébé itt felér egy katasztrófával. A stadion olyan helyen épült fel, ahol eleve háború dúlt a drogpiac felosztásáért. A drogkereskedelem pedig szorosan összefügg a kiskorú prostitúcióval. Ráadásul a legtöbb fiúnak és lánynak, aki a sugárutak mellett árulja magát, megvan a maga naiv elképzelése az európaiakkal kapcsolatban. “Ó igen, majd találkozom egy gringóval, aki elvesz feleségül, és magával visz Európába…” Az az egyetlen álmuk, hogy egyszer kimásznak ebből a helyzetből.

Kétféle Rió van. Az egyik az önfeledt tánc, a felszabadult érzékek városa, a másik az erőszak és a nyomornegyed színtere.
Az előbbiben nincs félelem, csak tánc, zene, napsütés, koktélok, jóképű aranybarna bőrű srácok, és formás idomú, észveszejtő bombanők. Mintha az egész város kint élne a strandon, rúgják a bőrt, isszák az üdítőket, egy szál bikiniben élik végig az életet. A szamba és salsa zenéjére jár a lábuk. Itt mindenki táncol, boldog és felszabadult. Az utóbbiban sötét arcú, felfegyverezett emberek állnak az utcán és kérdés nélkül lőnek. Itt nincsenek utcanevek, nincsen közmű, posta, a házak, a lakosok nincsenek nyilvántartva, és minden feketén megy. Az egyiket úgy hívják Copacabana, a másikat favella.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése